Arra gondoltam, hogy időnként leírom egy-egy fotóm történetét, csak úgy, hogy később is meglegyen, ha már esetleg megkopna az emlék.
Az egyik kedvencemmel kezdem, ami egy Hooligans koncerten készült. Ide a munkám révén vetődtem el, és nagyon tetszett, hogy a színpad előtt állhatok és fotózhatok. Ráadásul a zenészeket is volt alkalmam személyesen megismerni, így jópofa volt, amikor időnként odaköszöntek vagy küldtek egy vigyort. A koncertfotózás pedig egy nagyon izgalmas téma számomra, mert ez egy rettenetesen mozgalmas esemény, fények, hangok, a zenészek mozgása - és mindez közönség előtt. Ezt mind belesűríteni egy képbe, azt hiszem, ez az igazi kihívás benne. Még akkor is, ha az adott zene nem az én világom, a rajongók örömét átérzem és szívesen megörökíteném. Ez a kép azt gondolom, egész pontosan ezt ábrázolja: a koncert extázisában égő énekest és ámuló-örjöngő rajongóit - a koncert esszenciáját.
Az igazság pedig az, hogy szinte véletlenül készült. Azért fotóztam az énekest hátulról, mert egy ruhamárka képviseletében voltam jelen, ő pedig annak egy darabját viselte (ez így nem teljesen igaz, de ebbe most nem megyek bele), a feladatom pedig az volt, hogy olyan képeket készítsek, amelyeken jól láthatóak a ruhák. És hát a márka címkéje a nadrág fenekén helyezkedik el, szóval hátulról kellett fotózni. Annyiban azért persze nem véletlenül készült a kép, hogy amikor nekiálltam hátulról fotózni, akkor hirtelen már magam előtt láttam ezt a képet, és ezt szerettem volna elkapni, ezt a pillanatot, amikor a rajongók a kezüket nyújtják imádott sztárjuk felé. Ennyi a fotó keletkezésének banális története, jöjjön a kép:
