A minap egy Eifert Jánossal készült beszélgetést néztem, ahol megint arról beszélt (ez visszatérő témája, nem véletlenül, hiszen fotós életművének talán mondhatom, hogy ez a felfogás a sarokpontja), hogy a fotós dönti el, hogy az igazságot hogyan kezeli. Azaz azt, amit lát és amit ez a látvány jelent számára, ezt milyen módon jeleníti meg a képen. És ezért nem lesz hazugság vagy csalás, amikor mondjuk két egymástól teljesen különálló helyen és alkalommal készült fotóból készít montázst, ha ez a montázsolás kell ahhoz, hogy a képpel elmondja azt, amit el akar.
Az alábbi képen ugyan két olyan fotó került egymásra, amik ugyanott, alig pár perc különbséggel készültek, de az inspirációt hozzá ez a fenti gondolat adta.
Modell: Bernát Szandra
Smink: Hoffmann Gyöngyös
