Valószínűleg ha akár csak egy évvel ezelőtt nekem valaki azt mondja, hogy egy irodalommal és kortárs tánccal egyaránt kapcsolatos programra elsősorban a kortárs tánc miatt fogok elmenni, nem hiszem el. Pedig most pontosan ez történt.
A Millenárison közös estet szerveztek a Grecsó testvéreknek, Krisztiánnak és Zoltánnak. Krisztián nevét régóta ismerem, öccséről viszont csak idén tavasszal hallottam először, amikor életem első táncfotózására mentem. A Szigorúan ellenőrzött vágyak c. előadását láttam és fotóztam végig, s bár a világítás (ami az előadáshoz illik, fotózásra viszont nem igazán alkalmas) és a totális tapasztalatlanságom nem kedvezett a jó képek elkészítésének, mégis nagyon megfogott az egész. Azóta máshol is láttam Zolit táncolni, illetve az előadásban látott és megcsodált Maday Kingát is viszontláttam a Gangaray Dance Company ArTerRor előadásában.
Szóval amikor megláttam, hogy Grecsó testvérek, az első gondolatom az volt, hogy de jó, lehet táncot nézni és fotózni.
Aztán az este ennél jóval többet nyújtott, öröm volt látni a testvérpárt egy színpadon. Láthatóan mindkettőjük számára fontos volt ez az első közös munka, ahol Krisztián szövegét ötvözték Zoli koreográfiájával. A beszélgetésnek pedig sikerült néha egészen komoly húrokat is megpendíteni, bár mindvégig megmaradt a könnyed hangulat, azért felmerültek olyan témák, mint Zoli apakomplexusa Krisztiánnal szemben (ami azóta szerencsésen elmúlt), vagy az, hogy a báty új regénye (Mellettem elférsz) megváltoztatta öccse életét.
És tényleg jó volt táncot nézni és fotózni, végre, újra.
