Fények és képek

A minap egy Eifert Jánossal készült beszélgetést néztem, ahol megint arról beszélt (ez visszatérő témája, nem véletlenül, hiszen fotós életművének talán mondhatom, hogy ez a felfogás a sarokpontja), hogy a fotós dönti el, hogy az igazságot hogyan kezeli. Azaz azt, amit lát és amit ez a látvány jelent számára, ezt milyen módon jeleníti meg a képen. És ezért nem lesz hazugság vagy csalás, amikor mondjuk két egymástól teljesen különálló helyen és alkalommal készült fotóból készít montázst, ha ez a montázsolás kell ahhoz, hogy a képpel elmondja azt, amit el akar.

Az alábbi képen ugyan két olyan fotó került egymásra, amik ugyanott, alig pár perc különbséggel készültek, de az inspirációt hozzá ez a fenti gondolat adta.

Modell: Bernát Szandra
Smink: Hoffmann Gyöngyös

Pénteken a Gangaray Dance Company és a Közép-Európa Táncszínház közös előadásának fotós próbájára volt alkalmam elmenni, ahol fotózhattam is.

A táncfotózás nem egy egyszerű műfaj, de nagyon vonz és érdekel. Jelenlegi felszerelésem nem mondható a legmegfelelőbbnek az ilyen jellegű fotózásokhoz (és akkor finoman fejeztem ki magam), de azért így is igyekeztem képben megörökíteni, amit láttam. Időnként pedig letettem a gépet és csak néztem az előadást, nagyon tetszett, de igazán élvezni csak úgy lehet, ha közben nem fotózok.

Az a helyszínen is feltűnt, hogy a mozgás és a zene mellett a fényekre is nagyon nagy figyelmet fordítottak, de a képeken láttam csak igazán, hogy mennyire átgondolt volt az egész.

Egyik kedvenc képem:

Ezen a linken pedig egy slideshow található további képekkel:

http://indafoto.hu/bollaeszter/tanc/slideshow

Nem messze lakom ettől az aluljárótól, és közlekedési okokból ha este későn jövök haza, akkor az a leggyorsabb, ha errefelé jövök. Késő este persze sötét, és valahogy még annál is hosszabb, mint amilyen nappal, szóval minden kicsit ijesztőbb. Valószínűleg azért is az, mert prímán el tudom képzelni és ezt jól le is festem magamnak, hogy majd itt jóóól kirabolnak. Jellemző, hogy nem az életemet vagy a pénztárcámat féltem, mindig olyankor pánikolok, amikor nálam van a gép.

Kb. két héttel ezelőtt történt, hogy fogtam a gépet, elindultam fotózni, hogy na most aztán igazi fotós leszek végre és mindent lefotózok, ami megtetszik. Mondjuk persze nem biztos, hogy ilyen az igazi fotós, de előttem valami ilyesmi kép lebegett, hogy kezemben a géppel rettenthetetlenül haladok utamon és semmi sem menekülhet. :)

Ebből lett az, hogy még lekaptam egy pitypangot, aztán majdnem tök jól elkaptam, amikor egy macska és egy kutya farkasszemet néztek egymással (vagy ez ilyenkor mi? macskaszem?), na mondjuk ez tényleg csak majdnem, na és aztán kezdett cseperészni az eső, ami miatt majdnem hazafordultam, de végül inkább lefotóztam a nagy zuhét.

Ekkor már aztán tényleg rettenthetetlen voltam, bementem a városba, csináltam pár képet az utolsó critical massről. Elnyaltam az idei első fagyimat, Barbi barátnőmmel megittam egy pohár limonádét (igazából nem azt, de hátha gyerekek is olvassák), aztán sétálni indultunk, és még csináltam pár képet az Erzsébet hídról a kék órában:

Ez nem beállított kép, csak egy elkapott pillanat.

A szombati fotózás nemcsak Eifert János miatt volt érdekes, hanem azért is, mert igazából most először volt alkalmam profi modellt fotózni több órán keresztül. Korábban is állt már profi a kamerám előtt, de rövidebb ideig és nem is ennyire összetett fotózáson.

Ez alapján persze nem igazán vagyok hivatott megválaszolni a címben feltett kérdést, hogy milyen is a jó modell, mégis azt érzem, hogy Szandra igen jó példa arra, amit egy fotós keres egy modellben. Túl azon, hogy szép, jó az alakja, tud pózolni, akár önállóan is mozogni, Szandra valami olyasmit mutatott, ami engem egészen lenyűgözött: gyakorlatilag bármilyen elvetemült ötlet jött is tőlünk, mindent megcsinált. A tegnapi képből már kiderült, hogy ha kellett, akkor 25 kilós betontörő (vagy mi a neve) gépet tartott, a tegnapelőtti werkfotókon látszik, hogy még a munkagödörbe is lemászott, és majd még lesz olyan fotó, ahol épp egy hatalmas gyárkémény keskeny peremén egyensúlyoz vagy egy kerítésről lóg lefelé, esetleg épp a poros kockakövön fekszik. Mindezt tűsarkú cipőben természetesen. És a fotózás sokadik órájában is lelkesen, mosolyogva, fáradhatatlanul.

Ezúton is köszönöm neki!

Modell: Bernát Szandra
Smink: Hoffmann Gyöngyös

A hétvégi csepeli fotózáson készült ez a kép. Egy kihalt utcában fotóztunk, csak egy csarnokban folyt még így hétvégén is a munka. Mi fotóztunk, ők dolgoztak, békésen egymás mellett. Aztán Eifert János megkérdezte az egyik dolgozót, hogy segítene-e nekünk pár perc erejéig, aki azonnal rábólintott, így aztán máris két modellünk lett. István nagy kedvvel pózolt a képekhez, modellünkkel, Szandrával remekül segítették egymást. Lesz még róluk kép, ez itt az egyik kedvencem:

Fotó: © Bolla Eszter, 2011

Modell: Bernát Szandra és Sándor István
Smink: Hoffmann Gyöngyös