Annával már terveztük egy ideje, hogy készítünk róla pár képet, és június elején végre sikerült is erre sort kerítenünk. Tudtam, hogy Anna szeret elegánsan öltözni, és ezt szerettem volna a képeken is megmutatni. Két helyszínt választottam, egyet, amelyik kontrasztban áll az eleganciájával (a jól bevált csepeli gyártelep), és egy másikat, amelyikbe remekül illett öltözékével és lényével (a szintén jól bevált lágymányosi öböl).
A többség (Gyuri öcsémet kivéve, aki egy autóra) a címről biztos azonnal a Petőfi rádióadóra asszociál, és jelen esetben nekik van igazuk. Szombat délután néhány Petőfis műsorvezető beszélgetését néztem-hallgattam meg, és persze fotóztam is, ha már. :)
Érdekes volt, kicsit be lehetett tekinteni a kulisszák mögé, hogy hogyan áll össze egy műsor, az pedig különösen tetszett, hogy a magyar előadók is lehetőséghez jutnak a Petőfinek köszönhetően, hogy külföldön is ismertté váljanak. Örülnék, ha az adások inkább élők lennének, nem előre felvettek, de talán majd egyszer eljön ennek is az ideje.
A Szipál név elég fontos számomra, ugyanis az ifjabbiktól, Pétertől kezdtem el pár évvel ezelőtt fotózni tanulni. Nagy hatással volt rám a személyisége és a fotózáshoz való hozzáállása, valamint a fénnyel kapcsolatos tudása, aminek töredékét remélhetőleg egyszer én is elsajátítom. Azóta édesapját, Martint is volt szerencsém látni és hallani - aki ismeri, az tudja, hogy ez egy felejthetetlen élmény.
Így aztán egyértelmű volt, hogy ott a helyem Szipál Martin retrospektív kiállításán, ami tegnap este nyílt a VAM Design Centerben. Az emeleti terembe tényleg rengeteg kép kikerült, ahogy ezt a meghívó is ígérte: portrék, divatfotók, tárgyfotók, csendéletek, aktok... és mégis, az egész egy egységet alkot. Pétertől aztán rögtönzött leckét is kaptam világításból (néhány képre rámutatva megkérdezte, hogy milyen világítást használt a fotós), majd egy nagyon fontos tanácsot adott: ne tanuljak, hanem csináljam. Mostanában egy fotós levlistán többször is felmerült már a kérdés, hogy hogyan fejlődjünk, milyen tanfolyam, milyen tanár, könyv, blog stb. - de azt hiszem, ennél jobb választ senkinek sem adhatnék én sem. Úgyhogy gyorsan csináltam is pár képet.
Néhány kedves pillanat-emlék még Kitti és Árpi esküvőjéről. Aztán lassan aktualizálódni fog a blog, van mit bepótolnom.
Ha valaki netalán aggódott volna: nem, a blog nem szűnt meg, és nem is azért szünetelt, mert nem fotóztam volna az elmúlt hetekben. Épp ellenkezőleg, kifejezetten sűrű, fotózással teli időszakon vagyok túl, és még most sem jött el teljesen a pihenés ideje, mert megleptem magam egy tánc-akt workshoppal, ami ma kezdődik...
Az esküvői előfotózásnál hagytam legutóbb abba, amit egy héttel később maga az esküvő követett. Bevallom, izgultam előtte, mert ez egy igen felelősségteljes feladat, ismétlésre pedig nincs lehetőség. A nap folyamán mégsem e felelősség súlyát éreztem, hanem engem is elkapott az ifjú pár és családjuk, barátaik vidám, boldog hangulata.
A nap elég korán kezdődött, mert szerettem volna a reggeli készületektől (fodrász, smink) végigkísérni a napot. Jöjjön erről pár kép - egyúttal pedig szeretném megköszönni Kittinek és Árpinak, hogy részese lehettem életük eme különleges napjának és nagyon sok boldogságot kívánok nekik!
Szombaton Kittit és Árpit fotóztam, akik jövő szombaton fognak örök hűséget esküdni egymásnak. Nagyon aranyos párost alkotnak, akiket még arra is rá lehetett venni, hogy néhány jópofa kép kedvéért már egy héttel a nagy esemény előtt felvegyék az esküvői ruhájukat.
Ez a próbamenet mindenképp hasznos volt, egyrészt így volt alkalmunk megismerkedni egymással, így jövő héten már szinte összeszokott csapatként fogunk tudni fotózkodni, másrészt pedig már most is született néhány kép, amit talán szívesen őriznek meg emlékként erről az időszakról.
.jpg)
Érdemes a képre kattintatni, úgy nagyobban látható.
Fotó: © Bolla Eszter, 2011
Modell: Bernát Szandra
Smink: Hoffmann Gyöngyös
